Építettem egy marketingrendszert: elemez, javasol és elad. Így működik

Az AI-korszakban az utóbbi időben olyan eszközök váltak elérhetővé, amik elsőre kevésbé látványosak, de annál hatékonyabbak és valóban hasznosak.

És nem arra gondolok, hogy megkérdezed a ChatGPT-t, mondjuk 10 ötletért, amitől milliárdos leszel. Abból már bőven van: az új online cikkeknek nagyjából a fele már AI-generált, és a feedek is tele vannak vele.

Amúgy is, hol van már az a korszak, amikor kézzel eszkábált exceleket kötöttem össze, meg ötven artboard-os Figma boardokon terveztem meg az új weboldal minden egyes screenjét, hogy aztán egy fejlesztő valahogy, 60%-os hatékonysággal összeforrassza nekem egy wordpress site-on?

Aztán ott vannak a PPC-kreatívok, a social media naptár google sheetsben, vagy az a pár előfizetéses tool, amivel posztot lehet időzíteni, meg elemezni a dolgokat.

Na, én ezektől mindig is kivoltam, bár szorgalmasan próbáltam a rendszert karbantartani és optimalizálni, és ha valami megváltozott a platformon, aktualizálni. De egy ponton nyilvánvalóvá vált, hogy olyanná váltam, mint az örök gear acquisition syndrome-os videojátékos PC-építők, akiknek mindig még egy eszközt be kell építeniük a setupba, hogy tökéletes legyen, de mire beépítik, már az egész rendszer elavult.

Ugyanakkor a Claude-dal az utóbbi 3 évben annyi hasznos dolgot tudtam készíteni, hogy kihívás elé állítottam magam: mi lenne, ha a teljes marketingtervezést, elemzést, tartalomgyártást és ütemezést a Claude alá szervezném? Persze tudtam, hogy kell majd jó pár connector, MCP, egyedi API-beállítás, github repó, egy csomó saját skill, és legfőképp egy teljes, átfogó stratégia és az ehhez tartozó, saját készítésű receptfüzet, ami pontosan meghatározza, milyen legyen a végeredmény.

Három alapszabályt húztam meg ehhez:

1. Minden tartalom releváns, naprakész adatbázisból készüljön.
2. A rendszer automatikusan tudjon elemezni, gyártani és ütemezni.
3. Ne kelljen semmilyen külső rendszert kézzel kezelni.

A platform

Évek óta a Claude-ot használom szinte mindenre, és köré egy nagyon stabil MCP-ökoszisztémát építettek. Ezért fel sem merült, hogy erre a nagy hazudozó ChatGPT-t vagy a hasonló feladatokra egyelőre alkalmatlan Geminit használjam. Az MCP leegyszerűsítve egy csatlakozó. Ezen keresztül a Claude nemcsak beszélget velem, hanem belelát a webshopomba, a hirdetéseimbe és a feladatlistáimba, és ha engedem, dolgozik is bennük.

Az egész rendszer egy képen így néz ki:

A Claude nálam háromféleképpen dolgozik:

• Chatben, amikor kérdezek, vagy gyorsan kell valami. “Írj egy cikket a Megamassról”, “mehet ki most a poszt”, “nézd meg, mi ment jól a héten”. Ennyi.
• Claude Code-ként a felhőben, ütemezve. Ezek a feladatok minden reggel maguktól lefutnak. Megírják a napi blogcikket, előkészítik a social posztokat, hétfőnként riportot készítenek, havonta pedig tervet. Ehhez a gépemnek sem kell bekapcsolva lennie.
• Artifactként, ami egy kis saját weboldal a Claude-on belül. Ebből lett a dashboard, a rendszer központja. Itt látom a havi tervet és a javaslatokat, és egy gombnyomással jóváhagyom vagy visszadobom őket. Ferivel közösen használjuk, és mobilról is ugyanúgy megy, mint gépről.

A dashboard havi terv nézete például így néz ki:

Megadom a havi sales célt, a tervező pedig megírja az egész hónapot: kuponos akciókat, hírleveleket, blogcikkeket, posztokat és weboldal-változásokat, idővonalra rakva. Jóváhagyás után a kuponkódok és a Trello-kártyák maguktól létrejönnek. A termékneveket, összegeket, kódokat és kedvezményeket kitakartam.

A connectorokon keresztül a Claude ezekhez fér hozzá:

• Shopify: termékek, árak, eladások, látogatók. Ide kerülnek ki a blogcikkek is.
• Meta Ads: mennyit költöttünk, és mi hozott valódi vásárlást.
• Facebook- és Instagram-posztok időzítése és a statisztikáik.
• Hírlevelek.
• Trello: ez a tartalom-sor. Minden cikk, poszt és hírlevél egy kártya, és a kártya mozgatásával hagyom jóvá, vagy kérek javítást. Ez szándékosan maradt Trellóban: azt úgyis naponta megnyitom, így nem kellett egy újabb felület.

Ezt már csak egy github repóval kellett kiegészítenem, ami a receptkönyvemet tartalmazza. Ebben van minden skill, és minden számomra fontos, egyedi definíció és beállítás, amitől a rendszer az én karakteremnek és ízlésemnek megfelelő tartalmat készít, nem valami generikusat. Benne van, kik vagyunk, hogyan beszélünk, és milyen szavakat soha nem használunk. Benne vannak az őszinteségi szabályok is: nincs kitalált funkció, ár vagy idézet. Csatornánként van egy útmutató, és vannak a skillek, amik lépésről lépésre leírják az egyes feladatokat. Minden reggeli futás ezzel kezd. Ha valamit másképp szeretnék, nem minden alkalommal magyarázom el újra, hanem egyszer átírom a receptet.

Emellett lefejlesztettem egy saját tartalomkezelő felületet is. Itt tárolom a képeket és videókat, és ide kerülnek a generált tartalmak is. A Dropbox fizetős, a verziók pillanatok alatt megtöltötték volna, és amúgy sem akartam még egy felületet, amit úgysem nyitok meg, hiszen mindent kódból vagy a chatből irányítok. Ezért egy nyílt forráskódú tartalomkezelő szoftvert tettem fel a Cloudflare-re.

A végeredmény: nincs benne egyetlen olyan felület sem, amit csak azért kell megnyitnom, hogy a rendszer működjön.

Releváns tartalom: az adatbázis

Amikor megvolt a stratégia, már csak a személyes memóriát kellett felépíteni.

Egy jó marketingrendszerhez sok helyről származhat releváns adat: saját Excel-táblákból, levelekből, a termékeim leírásából, egyebek mellett a weboldal kódjából és szövegeiből, sőt megbeszélések átirataiból is. Tekintsük ezt memóriának. Ebből tudja a rendszer, kik vagyunk, mit árulunk, kinek és hogyan beszélünk.

Önmagában memóriával viszont nem sokra megyünk, ha nincsenek emlékeink. Az emlékek adják meg a rendszer valódi mélységét. Az alapadatok mind fontosak, de szinte semmit sem érnek, ha nem párosulnak historikus adatokkal, és ha nem abszolút frissek.

Nálunk ilyenek:

• az értékesítési adatok évekre visszamenőleg, percre pontosan, teljes mélységben,
• a kiküldött hírleveleink tartalma és összes eredménye,
• a PPC-hirdetések teljes története,
• a Google Analytics és a Microsoft Clarity adatai,
• a termékek egy részének nyers kódbázisa,
• a produkciós és stratégiai meetingek AI-jegyzetelővel készült átiratai.

A memória és az emlékek együtt így állnak össze:

A frissesség itt alapkritérium. A rendszer ezért nem egy egyszer feltöltött, statikus táblázatokból dolgozik. Minden futásnál élőben olvassa ki a számokat a webshopból, a hirdetési fiókból és a többi forrásból. Ami tegnap este történt, az ma reggel már benne van a tervben.

Ebből a heti riport nem csak számokat mutat, hanem javasol is. A döntési kártyák így néznek ki:

Minden kártyán ott a megállapítás, a bizonyíték forrásmegjelöléssel és a pontos teendő. Nekem csak jóvá kell hagynom, módosítást kérnem vagy elvetnem.

Ez így együtt már olyan adatbázis, amivel egy precíz AI-rendszer olyan eredményeket ér el, amikkel sokszor magamat is meglepem. Azt is látja, mi mivel függ össze. Egy hírlevél-ötletnél például így:

A Háló nézet: termékek, bundle-ök és blogcikkek egy ötlet körül. A vonal vastagsága a kapcsolat erőssége, a kör mérete a termék bevétele. Minden szám mért adat a webshopból és a cikkekből, becslés nincs benne.

A gyártóüzem

Ok, de hogy lesz mindebből egy kattintós insta reel? A content nem írja meg önmagát. Vagy ha igen… hát az olyan is lesz. A net tele van AI sloppal, mert furcsa módon mindenki azt képzeli, hogy a chatgpt-t és a képgenerátorát senki más nem használja rajtam kívül, így simán tolja is fel a netre az első promptra kiköpött contentet. Mondjuk ez meglehetősen alacsony léc: ennél jobbnak lenni nem olyan nagy dolog. Na de igazán jónak lenni: az már komoly kihívás. Pláne, ha mindez automatizáltan, rendszeresen kell.

És ez nem csak érzés. A Graphite elemzése szerint 2025 végére az új online cikkek, blogposztok és listák 50,9%-a már elsősorban AI-generált volt (megnyugtatásul: ez a cikk nem). Az Ahrefs egy millió friss weboldalt vizsgált meg: 74%-ukban volt AI-val írt tartalom, és csak 26%-uk volt teljesen emberi. Videóban sem jobb a helyzet: a Kapwing tesztjében egy vadonatúj YouTube-fiók első 500 Shorts videójából minden ötödik AI slop volt.

A hirdetéseknél ugyanez zajlik, csak gyorsabban. Az IAB idei jelentése szerint a hirdetésvásárlók közel kétharmada már generatív AI-val készíti a videós kreatívjait, a hirdetési anyagok körülbelül harmada AI-val készül, és 2027-re ez az arány 43% lesz. A Meta pedig nyíltan arra készül, hogy 2026 végére a teljes hirdetéskészítést automatizálja. Mondjuk a Meta is szeret nagyot mondani, aztán jönnek a hasonló mémek:

De a lényeg: a feed egyre telítettebb, és egyre többen gyártanak ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazokkal a promptokkal. Ebben a zajban csak az tud lépést tartani, aki maga is optimalizál és automatizál, de közben a saját adataira, a saját hangjára és a saját receptjeire épít, nem az első promptra.

A gyártóüzem megtervezésekor tehát olyan eszközökre volt szükségem, amikkel:

• lehet képet és videót is gyártani, saját contentből is,
• lényegesen jobb minőségűek, mint a mindenki által könnyen elérhető eszközök,
• jól kontrollálhatóak kódból is,
• és relatíve olcsók (nem kell olyan felületért és kényelmi funkciókért fizetni, amiket eleve kivált a Claude).

Mivel lassan fél éve alig nyitom meg a Figmát, azt és a Higgsfieldet is egyből ki tudtam váltani a fal.ai-val, amin keresztül több száz AI-modellhez férek hozzá kódból. Így két elég költséges előfizetés helyett egy kredit-alapú megoldást fizetek. Egy kampány kész kreatívjai a saját tartalomtáramban így néznek ki:

A gyártósor közepén viszont nem a képgenerátor áll, hanem a Trello. Nálunk minden tartalom egy kártyaként születik, és az, hogy a kártya melyik listában van, megmondja, mi történjen vele.

Kártya háromféleképpen kerül a boardra:

• Mi tesszük be egy mintakártya alapján: téma vagy kérdés, fő termék, formátum, platform, kulcsszó, média, és ha kell, egy megjegyzés.
• A havi tervből: amikor a dashboardon jóváhagyom a hónap tervét, a dashboard maga hozza létre a hírlevelek, a blogcikkek és a posztok kártyáit, a kuponkódokkal együtt.
• A rendszer magától: ha új termék jelenik meg a Shopifyban, launch-kártyát csinál. Minden kiment blogcikkhez social-kártyát. Ha videót töltök fel a Shopifyba, pénteken kártya lesz belőle. Pénteken pedig a következő hét üres posztolási napjaira beválaszt egy bevált videót a rotációs tárból.

Utána a kártya listáról listára vándorol:

• Ötletek: itt csak gyűlnek, a rendszer nem nyúl hozzájuk.
• Ütemezve: a határidő a megjelenés napja. Aznap reggel (posztnál 2 nappal előtte) a routine megírja a tartalmat, piszkozatként betölti (a cikket a Shopifyba, a posztot a Metricoolba), és a kártyát a Jóváhagyásra listába teszi, kommentben a teljes szöveggel és az előnézettel.
• Jóváhagyásra: elolvasom. Ha jó, áthúzom a Mehet listába, és másnap reggel élesedik. Ha nem, kommentben megírom, mi a baj, áthúzom a Javítsd listába, és másnap reggel átírva visszajön.
• Ütemezve (Auto): ami jóváhagyás nélkül is mehet. Megírja, és egyből ki is teszi. A rotációs posztok és a blogcikkek social posztjai is itt futnak.
• Kint: ami tényleg kiment, a kártyán a linkjével.

A Mehet és a Javítsd listába csak ember tehet kártyát. Ez a rendszer egyetlen kapuja, és szándékosan van így. Az egész folyamat egy ábrán így néz ki:

Ki mit csinál a sorban:

• Trello: a sor és a jóváhagyás. Ez az egyetlen felület, amihez naponta hozzányúlok.
• A GitHub receptkönyv: a hang, a tiltott szavak, az őszinteségi szabályok, a csatornák útmutatói és a lépések. Minden futás ezzel kezd.
• Claude Code routine-ok a felhőben: a blog és a social minden nap fut, a riport hetente, a havi terv előkészítése havonta, a terv visszakövetése és módosítása pedig naponta.
• Webshop: innen jön minden termékadat, ár, termékkép és videó, és ide kerülnek a blogcikkek.
• Metricool: ez időzíti és teszi ki a posztokat Facebookra és Instagramra. Az ingyenes csomag havi 20 posztja bőven elég heti 2 posztolási napra.
• fal.ai: a hirdetésekhez gyárt háttereket. Maga a kreatív egy HTML-sablon, amiből bármikor újrarenderelhető a kész kép. A plugin felülete mindig valódi termékkép, a logó mindig az eredeti fájl, a generált képen pedig nincs szöveg, felület és ember.
• A dashboard: itt hagyom jóvá a havi tervet és a javaslatokat, és itt nézem át és szerkesztem a hírleveleket.

És hogy jut el a közönséghez:

• Blogcikk: a jóváhagyás utáni reggelen élesedik a Shopify blogon, és ezzel együtt kap egy kártyát a social board is. A cikk posztja a következő szabad hétfőn vagy csütörtökön megy ki, jóváhagyás nélkül.
• Social poszt: élesre időzítve vár a Metricoolban, és a megadott vagy a Metricool szerinti legjobb időpontban megy ki. Másnap reggel a kártya a Kint listába kerül a poszt linkjével. Ha egy napra nincs friss tartalom, egy bevált videó megy újra, új szöveggel, de ugyanaz legfeljebb 12 hetente.
• Hírlevél: a dashboardon kész HTML-ként vár, ott még bele tudok javítani, és onnan megy a Shopify Emailbe.

Egy levél a dashboardon így vár jóváhagyásra:

A Trello-kártyából kész levél lesz: tárgysor-változatok, preview text és élő előnézet asztali és telefonos nézetben. Itt még bele tudok javítani, mielőtt kimegy.

Én ebből annyit látok, hogy reggel a Trellón vár pár kártya. A többit a sor csinálja.

Mire jó egy ilyen rendszer?

Nálam egy ilyen rendszer kiváltotta a marketingteendők jelentős részét, elsősorban a social, a newsletter, a SEO, a blog és a webshop management terén.

De leginkább arra jó, hogy csökkenti a belső zajt: egy halom feleslegessé váló heti meetinget, egyeztetést, meg a teendők ide-oda passzolgatását.

Egyszerűen időt szabadít fel arra, hogy a minőségi feladatokra fókuszáljunk. És abban is segít, hogy jobban lássuk a valódi problémákat és hiányosságokat, mert szinte bármit gyorsan, olcsón és egyszerűen le lehet tesztelni élesben, és ha kell, azonnal lehet változtatni.

Mire nem alkalmas egy ilyen rendszer?

Minden rendszer pontosan annyit ér, amennyit várunk tőle. Helyettünk nem fog gondolkodni vagy jobb döntéseket hozni, pláne nem fogja a konkurenciánál jobban csinálni azt, amire az ember tervezte. Arra sem jó, hogy inspirációs forrásként tekintsünk az általa gyártott tartalmakra: ha 4 soros headline-t ír egy PPC-hirdetésre, ne higgyük el neki, hogy az jobb lesz, inkább töltsünk több időt a recept kidolgozásával, hogy legközelebb pontosabb legyen. És ne adjuk fel a harmadik rossz eredmény után sem, mert egy ilyen rendszer az esetek többségében akkor hoz rossz eredményt, ha mi adtunk rossz utasítást, vagy nem elég kontextust.

A kritikus gondolkodás és a stílusérzék nem fog kifejlődni magától, és egy ilyen rendszer e téren nem is fogja fejleszteni önmagát. Ezért volt fontos, hogy kifejezetten, körülhatároltan arra használjam, amit már tudok, amihez értek, és amit a csapatban már mindenki jó párszor megtapasztalt, de nem szeretne vele annyi időt elszúrni minden nap vagy minden héten.

A rendszer minőségét nem csak a felépítése adja, hanem a tartalomtervező és -gyártó skillek és azok folyamatos finomhangolása.

Az eredmény

Még hónapokkal ezelőtt is elképzelhetetlen volt számomra, hogy akár csak egyetlen részfeladatot is kiváltsak egy ehhez hasonló rendszerrel, pláne AI-val. Ma két cégben is ezt használom. Hónapok tervezése és finomhangolása van benne, de jelenleg egy legalább 3-4 fős marketingcsapat munkáját váltja ki, a grafikusokat és az elemzőket is beleértve.

Egy szervezetben az embereknek mindig meaningful munkát kell végezniük. Az a 3-4 ember, aki itt felszabadulhat, magasabb szintű feladatot láthat el a cégben, ezért szerintem kritikusan fontos, hogy mindent, ami automatizálható vagy sematikussá vált, ehhez hasonló, egyedi, a cégre szabott rendszerekkel váltsunk ki.

Az a marketingasszisztens, aki eddig a memókat írta, meg a fejlesztőt és a grafikust briefelte egy-egy meeting után, most igazán foglalkozhatna a marketingproblémákkal holisztikusan: a havi posztok hatékonyabbá tételével, a konverziók növelésével, új marketingeszközök felkutatásával, ahelyett, hogy azok manuális gyártásával foglalkozna.

Az a grafikus, aki a képeket montázsolta össze a hirdetésekhez, meg a mutációkat gyártotta, most már igazán foglalkozhatna egyedi videógyártással is, kísérletezhetne interaktív ábrák készítésével, és így tovább.

Itt az idő, hogy a csapatban mindenki léphessen pár szinttel feljebb, és építsen egy modern marketingrendszert.

Vagy megvárja, ahogy a piac elhúz mellette a szélnél is sebesebben.